9. fejezet ~ Karácsony

  Szépen lassan eljött a téli szünet a suliban. Olyan december huszadika lehetett, szóval nem sok volt hátra a karácsonyig. Elkezdődtek a készülődések, a bevásárlások. Nézegettem az ajándékokat is, hogy kinek mit tudnék venni. Arra jutottam, hogy anyának megveszem a Luxen-sorozat negyedik részét, az Origin-t. Apának egy traktoros pólót vetem, amire a kedvenc traktorját nyomtattattam rá. Tesóm sajnos nincs, de nem is nagy gond, így legalább szabadabb az életem.
   Gyorsan elteltek a napok, hamar huszonnegyedike lett, szenteste. Egész nap sütöttünk-főztünk, hogy estére minden készen legyen. Szűk családi körben ünnepeltünk. A vacsora a klasszikus volt: halászlé, töltött káposzta, meg még bacon-nel és káposztával töltött hús. Anya nagyon jól főz, ehhez nem férnek kétségek.

#1 Díj ~ Úr Isten!

Nagyon szépen köszönöm a díjat! El sem hiszem, hogy idáig eljutottam. Megtiszteltetésnek érzem. Nem tudtam, hogy egyszer ez is bekövetkezik.

△Akitől a díjat kaptam△

Köszönöm, Suzuki Aoi! :3

Szabályok:

~ Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad!

~ Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!

~ Írj 12 dolgot annak az embernek a blogjáról, akitől kaptad! (Nem írhatod azt, amit ő már leírt.)

~ 12 dolog saját blogodról.

~ Válaszolj 12 kérdésre!

~ Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!

~ Kommentelj annak a blogjára, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés, legyen az kritika, véleményezés, vagy esetleg tetszésed kifejezése. Az a lényeg, hogy építő jellegű legyen!

~ Cseréljük linket egymással!

~ Legalább 12 embernek küld tovább!

~ Ha beszállsz ebbe a projektbe, akkor a kis kép linkje mindig vezessen arra a blogra, amelyikre az én képem vezet! (Én nem tudtam a képre tenni a linket, ezért alatta van!)

8. fejezet ~ Mikulás, készülés a kirándulásra

   Huh! Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hoztam új részt eddig. Jön az év vége, sok a dolgozat, meg itt a ballagás, még van egy vizsgám is. Kicsit langyos lett ez a rész, de remélem attól még tetszik. Nagyon várom a visszajelzéseket, köszönöm a díjat, a 2000 megtekintést és az öt feliratkozót. Nagyon boldog vagyok, hogy idáig eljutottam. 

Ölel titeket: 
                   ~ Watta☆

   Elérkezett a december. Várni kellett egy keveset, de mikulásra már volt húsz centi hó. Egyik osztályfőnöki órán megszavazták a többiek, hogy adjunk a másiknak ajándékot. Mindenki felírta a nevét egy papírra, majd húztunk egy nevet. Én Hanna-t húztam, szóval neki kellett valamit kitalálnom. Volt rá még három napom, szóval ráértem.

   Viszont volt egy dolog, ami ennél is fontosabb: megnyertünk egy pályázatot, aminek a segítségével kimehettünk Erdélybe öt nap négy éjszakára. Sok feladatunk volt evvel kapcsolatban. Dalokat kellett tanulni, el kellett menni egy múzeumba, kellett egy színdarabot készíteni, elbeszélgettünk az onnan betelepült magyarokkal. Sok helyre elmehettünk, köztük egyik a Tordai-hasadék, a másik pedig a Zichy-barlang. Jó ötletnek hangzott így elsőre, de a színdarab káoszosra sikeredett. Komolyan szarvast kell játszanom három percre? Nem lepődtem meg. Legalább nem szikla voltam. Az még a menő szerep. Húsz percig állni egy helyben mozdulatlanul. Mi bementünk, ugráltunk, majd kimentünk.

7. fejezet ~ November, meg persze Christen

   Vége lett a szünetnek, ami hosszúnak és unalmasnak bizonyult, még ha csak egy hét volt akkor is. Mikor felébredtem nem láttam ki az ajtón akkora köd fogadott. Na, megérkezett a november is. Felhúztam a kabátom és kimentem az erkélyre levegőzni. Csípte a bőrömet a hideg szél meg a fagy. Nem sokáig voltam kint, inkább bementem felöltözni. Azt írták az időjárás előrejelzésben, hogy akár hó is eshet a mai nap folyamán. Remek! Ennél több már nem is kellhet. Kerestem egy farmer nadrágot, egy pólót és egy kötött, norvég mintás pulóvert, felhúztam a kabátom meg a cipőm és elindultam az iskola felé.

   Sétáltam az utcán, amikor valaki hirtelen megfogta a vállaimat. Hatalmasat sikítottam, erre egy férfi hang kezdett kuncogni a hátam mögött.

- Látom rendesen meglepődtél! - kuncogott tovább Elliot a hátam mögött.

- Magának is jó reggelt! - köszöntem már neki, ha ő nem tud. - Ez mire volt jó?!

- Jaj, Mirandám, tényleg ennyitől kiakadtál? 

- Nem tudom, hogy maga kiakadna-e ha valaki megjelenne a háta mögött a semmiből és megfogná a vállát. - Igen, ideges voltam ami szerintem a hangomon is érződött.

- Az idegesség árt a szépségednek, nyuszifül - felelte pimaszul szemtelenül majd bement az ajtón előttem.

6. fejezet ~ Osztálytársak bemutatása

   Eltelt a szünet. Szokás szerint unalmas volt, mint mindig minden szünet. Úgy gondoltam, egy kicsit közelebb hozom az osztályombanlévő embereket. Biztos sokatokban felmerült már az a kérdés, hogy ki is az a Jane, vagy akár Ana, netán esetleg Rose, vagy Alex.
   Kezdem is Jane-nel. Jane di Moneron egy rendes, szép, okos lány.  Minden fiú bolondul érte. Magas és csinos, elegáns ruhákban jár. Az osztályunkban tavaly óta benne bízok meg talán a legjobban. Hosszú évesen keresztül együtt voltak Jenna-val, mondhattuk őket legjobb barátnőknek. Mindenhová együtt mentek, mindent közösen csináltak. Valami oknál fogva én is belecsöppentem ebbe a "kapcsolatba". Nem is volt vele baj, engem is befogadtak. Egy évig nagyon jóban voltunk így hárman: nyaranta elmentünk sétálni, görkorizni, vagy csak szimpkán fagyizni, de legalább ott volt velem két ember. Sokáig hittem ezt, talán túlságosan is. Egy nap Jenna valahogy összekerült Rose-zal és magára hagyta Jane-t. Beszéltem vele akkoriban sokat és azt mondta, hogy már nem jönnek ki olyan jól, mint akkor. Kicsit meg is sajnáltam, így úgy éreztem, segítenem kell valahogy. Beszélgettünk mégtőbbet, ketten jártunk egy csomó helyre és elmondhatom, azóta is nagyon jóban vagyunk. Volt egy nap, amikor mindenki ellenem fordult, de ő akkor sem hagyott magmra, viszont nem bízok benne annyira, hogy elmondjak neki mindent. Nem tekintem lelki társnak.

5. fejezet ~ Rokonlátogatás és minden egyéb

   Fanny-val megbeszéltem, hogy szombaton találkozunk és elmegyünk sétálni. Igazán pontos volt: kettőkor már ott állt az ablakom alatt. Azonnal felhúztam egy farmert, egy kabátot meg egy sport cipőt , elköszöntem anyától és elmentem. Fanny széles mosollyal fogadott.

- Kérdezhetek valamit? - kérdezte a lány.

- Persze, bátran - vontam meg a vállam csak úgy egyszerűen.

- Szóval arról lenne szó - kezdett bele Fanny -, téged miért közösítettek ki az osztályodból?

- Huh! Ez nagyon hosszú. De elkezdem az elejétől - válaszoltam zavaromban sokat sóhajtozva. - Ez már ötödik óta tart. Egész alsóban nem tudta senki sem azt, hogy ki az a Christen. A legelső felsős osztályfőnöki órán Chris beszélt végig, ahol engem lejáratott. Fokozatosan, egyre-egyre lejjebb alázott mindenki előtt. Elvette a legjobb barátnőmet, Ana-t is. Fokozatosan utált meg mindenki, pedig nem adtam rá különösebb okot. Végül is itt vagyok, ahol vagyok.

- Uh! Azt hittem egyszerűbb oka van - nézett döbbenten Fanny.

- Ez van - vontam meg ismét a vállam. - Ennyi volt, befejeztem.

4. fejezet ~ Ünnepség, barátkozás, meg ami kell

   Eltelt egy hónap, október lett. Hűvösödtek a nappalok, meg persze az éjszakák is. Átlagos októberi időjárás fogadott, mikor kiléptem az ajtón. Még visszamentem a kabátomért, mivel hidegnek bizonyult a kinti klíma.

   Elértem az iskoláig. Mikor beléptem közölték velem, hogy ne is menjek el az ajtóból, maradjak ott, mert én vagyok az ügyeletes. Megkérdeztem, hogy mit kell csinálnom, amire a válasz csak ennyi volt: Mindenkinek köszönni és kinyitni az ajtót, aki erre jár. Rendben, megtettem. Akkor viszont nagyon kikészültem, amikor Chris ledobta a táskáját az ajtó mellé.

- Most komolyan veled kell lennem? - tett fel egy kérdést flegmán és nyafogó hangon, melyet én akartam tőle kérdezni, de megelőzött.

- Bocs, nem én akartam. Ha nem tetszik, akkor el lehet menni! - válaszoltam nyeglén.

- Majd te elmész! Én itt maradok és idehívom Ana-t! Úgyhogy takarodj!