Sziasztok! Elnézést, hogy pénteken nem tudtam kitenni az új részt. Elmentünk a családdal kikapcsolódni a Tiszára, ami hatalmas élmény volt. Megvolt az ezévi nyaralásunk is. Most nektek az eddigieknél hosszabb résszel kedveskedem. Remélem megbocsátjátok, hogy nem időben hoztam a részt.
Ölel titeket:
~ Watta Wilson ☆
Teltek a januári hűs napok, de még mindig nem tudtam, hogy vajon ki hozta a nyakláncot. Van két személy, aki számomra nagyon gyanús, de nem merem biztosra állítani. Szokás szerint elvégeztem a reggeli dolgaimat és elindultam a suliba.
Mire odaértem, addigra már minden osztály sorban állt, a legtöbbjükön vastagon állt a hóréteg. Arra lettem figyelmes, hogy a Diákönkormányzat elnöke hirdet valamit.
- Jó reggelt, emberek! - kezdett bele határozottan. - A társaimmal és a vezetőséggel együtt úgy döntöttünk, hogy a XX. iskola bulit egy kicsit izgalmasabbá tesszük. Köztudott, hogy erre most pénteken kerül sor, ezért legyetek szívesek figyelni.
Hm... ez érdekesnek hangzik. Jó, hogy van valami, ami feldobja az unalmas hétköznapokat.
- Tehát: Aki be szeretne lépni az iskola területére aznap este, annak fel kell öltöznie, de nem akárhogy! Egy táncos, álarcos bált rendezünk, ahová lehet jönni különböző estélyi és báli ruhákban, meg persze egy álarcban. A lényeg, hogy ne ismerjétek meg egymást, hagyatkozzatok az ösztöneitekre, szóval senki sem oszthatja meg a másikkal az ötletét. Szeretettel várunk mindenkit.
Mikor befejezte, mindenki megindult befelé a termekbe az órákra.
Első óránk irodalom volt, természetesen Elliottal. Kaptunk egy verset, amit elemezni kellett, de előtte a tanár úr felolvasta. Az az átélés, az a sok érzelem, az egész, ahogy előadta szívszorító volt. A hangsúly, nem sietett egyáltalán, pont jó volt. Egy szerelmes, érzelemmel teli mű. Néha-néha felnézett a könyv lapjai közül, csak egy pillanatra. A legvégén találkozott a tekinetünk egy halvány mosoly keretében. Ott ülök nagyjából két méterrel arrébb tőle, tehát nem volt nehéz. Hagyta, hogy saját magunk megpróbáljuk elemezni, leszűrni a lényegét a költeménynek, aztán elmondta a végén, hogy ténylegesen miről szólt.
- Na, Christen, te a napló alapján egy nagyon okos, jó tanulónak bizonyulsz. Most ezt megmutathatod - mondta Chrisnek, majd becsukta a naplót és nézte tovább a lányt.
- Hát... tanár úr... én... - vakarászta korpás fejét. - Konkrétan egy nem beteljesedő szerelemről szól - felelte boldogan, vigyorral az arcán.
Elliot felkelt a székéről, elsétált felé, rátámaszkodott az asztalára, majd odahajolt hozzá egész közel.
- Na figyelj, ezt te nem játszod velem! - Az az arc... Egyáltalán nem volt valami barátságos. Valami nagyon nem tetszett neki. - Te a napló szerint egy kitűnő tanuló vagy, igaz?
Christen csak ült és nézett mereven maga elé.