Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyi visszajelzést kaptam az előző részekben. Sajnálattal közlöm, hogy nem tudok időre posztolni, mivel nem mindig jön az ihlet, így nehéz. Remélem nem haragszotok. Jó olvasást kívánok mindenkinek! :)
Ölel titeket:
~ Watta Wilson
Teltek a téli napok szép lassan, a gyönyörű, fehér hótakarót a lucskos, saras piszkos víz váltotta fel, ami esténként megfagyott, reggelre pedig mocskos módon csúszott. Nem hallgathattam Berendon és Gery csípős párharcát, nem fürdethettem meg őket. Egyszóval hiányzott.
Szerda van. Egy hat órás nap elé nézünk: matek, biosz, osztályfőnöki, informatika, tesi és egy történelem. Leginkább az utolsót várom, több okból is: nem kell a lányok uncsi képét bámulnom, beszélgethetek Elliottal és utolsó, tehát utána mehetek haza. Ahogy reggel elnéztem a fiúkat még találtak maguknak valamennyi havat, ami inkább már homoknak minősíthető, de ezzel is tudták ölni egymást. A matek tanár nő volt az ügyeletes, akinek az arcán ült a szokásos gúnyos vigyora. Egész reggel minket nézett és vigyorgott.
- Na jó! - fordultam meg, lehajoltam, vettem a csupasz tenyerembe egy keveset a maradékból. - Akkor gyere ide te is!
Szépen utána eredtem bosszús mosolyommal, de Gery nem figyelt, így megcsúszott, orral bele a hóba. Nekem sem kellett több, átléptem rajta, ráültem a lábaira majd a fejére csaptam a havat.
- Ezt akartad? - suttogtam a fülébe.
- Oh, szívesen. Csak egy gond van, mégpedig az, hogy nagyon csontos a segged, úgyhogy lennél szíves leszállni rólam? - Durcásan, megsértődve néztem rá. Vette a lapot és szépített. - Tudod, csodás, formás feneked van, imádom pásztázni, főleg tesi órákon, de kérlek.
Istenem, ezek a fiúk annyira cukik!
- Ezt nem akartam volna hallani, dehát ez van. Addig, amíg csak néztek, addig nincs gond. - Leemelkedtem róla, megsimogattam a fejét úgy, mint egy ártatlan kisfiúnak, majd nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem. Eközben Brendon és Martin odaért mellénk és nagyon jól szórakoztak.
- Hát, ti ketten! - nyögte ki Brendi a röhögés közepette. - A matek nyanya egész végig titeket nézett karba tett kézzel és a patkány vigyorával.
- Hinnye, baszd ki! - ugrott fel Gery, engem majdnem lerántva a földre. - Ebből matek szívatás lesz, lássátok meg!
- Lehetséges... - feleltem én is, majd a tanár nőre néztem a távolba. - De mit fog csinálni? Kihív a táblához? - kérdeztem vissza.
- Hát azt én nagyon leszarom! - háborodott fel Gery. - De akkor ti is kaptok Martinnal a bunyóért, mert titeket is nézett.
- Kurvára nem érdekel! - rántotta meg a vállát Brendon. - Ha beír egy karót, akkor is meglesz a kettesem - kapta el újra a röhögés.
Igen, matek volt az első Mrs. Patkánnyal. Persze, hogy engem hívott ki a táblához elsőnek.
- Miranda, ha tudtál egy fiúval fetrengeni a földön, akkor gyere és itt mutass valamit! - utasított, persze hazugságokkal. Ha nem tudja, hogy miről volt szó, akkor mit ugat? A lényeg: felírt egy olyan egyenletet, amit még nem is tanultunk. Kapja be egész nyugodtan! - Na? Fiúzni van eszed, de erre nincs?
- Tanár nő, kérem, hagyja már! - szólt bele a másik érintett. - Ilyet még nem is tanultunk!
A tanár szemei kikerekedtek, letolta szemüvegjét az orrára és beszédre nyitotta száját.
- Na, te meg a másik! Ott hemperegsz a földön egy lánnyal és még meg mersz szólalni?
Martinnak és Brendinek sem kellett több, ők is hozzászóltak a témához.
- Hagyja már őket békén! - folytatta Brendon. - Maga csak látta a történteket, de nem hallotta. Akkor miért ítélkezik?
- Vigyázz a szádra, te gyerek! Velem így nem beszélsz! - ordibált a bolond. - Ha nem hagyod abba, elkérem az ellenőrződ!
Mindegy, ráhagytuk. Tudtuk, hogy nem érünk el semmit. Addig, míg ment a vita, Rob és Jenna segített, így nem lett belőle probléma.
Szépen telt a nap hátralevő része. Bioszból szokásos új anyag, osztályfőnökin éneklés Erdélyre, informatikán a tanár olyan dolgokról beszélt, amit már vagy két éve hallgatok, szóval semmi extra.
Tesi következett, teljes rémálom. Ugye van egy ilyen szabály, hogy nem lehet ékszereket magunkon hagyni, de eddig mindig magamon hagytam a nyakláncot.
- Miranda! - szólított meg a tanár úr. - Christen mesélte, hogy te úgy tesizel, hogy a nyakláncod a nyakadban van. Nem akarom mégegyszer meglátni, különben hatalmas gondban leszel! - fenyegetőzött.
Megmondom őszintén, hogy megijedtem. Sosem szoktam senkitől, de ettől igen. Mi van, ha lerontja az év végémet? Ha majd rám száll és cseszegetni fog? Ezt nem kockáztatom.
Amint felléptünk az öltözőbe, beletettem a láncot a táskám egyik belső zsebébe. Átöltöztem, majd a sorakozás után kimentünk a nagy, füves pályára futni. Egyéni rekordot döntöttem a végén, tizenkét perc alatt kétezer-négyszáz métert futottam, így sokat javítottam a tavalyihoz képest. Visszasétáltunk a suliba és visszaöltöztünk. Kifáradtam elég rendesen, így lassan lépcsőzetem felfelé, a fél lány mezőny elment mellettem eközben. Mire fölértem Christen, Ana, Rose már majdnem teljesen fel voltak öltözve, a többiek még beszélgettek.
Én voltam az utolsó, aki lement, majd leültem egy padra, elkezdtem keresni a nyakláncom, de nem találtam ott, ahová tettem. Ijedtemben az összes könyvem kipakoltam, minden zsebet átnéztem, kiráztam a könyveimet, de sehol sem találtam. Időközben becsöngettek, mennem kellett törire, csalódottan.
Mikor beültem, Elliot azonnal odalépett.
- Mi a gond? Szokatlanul szótlan vagy. - Ahogy eligazítottam a nyakamból a hajamat, újra megszólalt a tanár úr. - Hol van a csodás nyakéked?
- Áh, semmi különös. Beletettem a táskámba míg tesizni voltam, valószínű ellopták - feleltem szomorú tekintettel, majd mikor mindenki beért, elkezdődött az óra.
Szokásosan jó hangulatban telt az idő, Elliot jól elő tudta adni a történteket, egyszerűen lebilincselt. Gyorsan telt az idő, amint ennek is vége lett, mehettünk haza. Christen felült az asztalára, lóbálta a lábát, tekergette haját, míg én szomorúan elballagtam. Biztosan vissza akar kerülni oda, ahol eddig volt, csak ez nem egyszerű, én már csak tudom. Még egy darabig hallottam a beszélgetést.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte Elliot.
- Csak annyit, hogy nagyon sajnálok mindent.
- Mit? Hogy buta vagy és nem tudsz józan ésszel gondolkodni? Ezt nem lehet sajnálni, ezellen tenni kell. Nézd meg Mirandát! Olyan fogalmazásokat tud írni a semmiből, hogy senki sem hiszi el. Vegyél róla példát!
Hm, ez hízelgő. Köszönöm, Elliot.
Tovább nem hallottam, kiléptem az iskola területéről és ballagtam haza a sárban.
Nagyon jó lett mikor várható új rész?
VálaszTörlés