11. fejezet ~ Kutatás megkezdése

Sziasztok! FIGYELEM!!! A szövegben trágár kifejezések szerepelnek, tehát csak saját felelősségre olvasható! Kedves szerkesztő társam, Nina elment egy kicsit kikapcsolódni, így sajnos egyedül kell összehoznom ezt a részt. Sokat köszönhetek neki, mivel - szerintem - nagyon jól fogalmaz és tudja, hogy mi kell egy történetbe, ebben is ő segített. Remélem ezt a részt is élvezni fogjátok és kapok róla véleményt. Annak külön örülök, hogy az előző rész sokmindenkinek tetszett. :) Jó olvasást kívánok!

Ölel titeket:
                              ~ Watta Wilson☆

   Egy hűvös, hétfő reggelre ébredtem de most nem azért, mert valaki felmászott az erkélyen hanem azért, mert kialudt a kazán éjszaka. Narancssárga szobámban nem láttam azokat a meleg, fénylő napsugarakat. Gondolom mindenki tudja, hogy milyen érzés egy hosszú szünet után iskolába menni úgy, hogy egy történelem témazáró vár rá. Persze, tegnap egész este tanultam a rózsát nézegetve, de ha jelen pillanatban megkérdezné valaki, hogy mit is tanultam, nem tudnék mit mondani.

   Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból, odaballagtam a tükörhöz, de meghátráltam. Úr Isten! Úgy állt a hajam, mintha egy hete nem lett volna a kezemben fésű. Szanaszét álltak a hajszálaim, rakoncátlan, erős fürtjeimet nehezen tudtam rendre parancsolni. Kinyitottam a szekrényem valami ruhát keresve. Megláttam az új kötött pulcsijaim egyikét, találtam alá egy V-kivágású, passzos, sárga pólót és egy fekete farmert. Beágyaztam, fogtam a táskám, elindultam lefelé a lépcsőn, felhúztam a szőrrel bélelt csizmám, majd gyalog elindultam a jeges, síkos, csúszós aszfalton.

   A táj túl fehér volt. Láttam sok gyereket, akik hógolyóztak, szánkóztak az iskolába menet. Próbáltam a hóban menni az út szélén, nehogy véletlen elcsússzak és eltörjem valamim. Amint megérkeztem az iskolába kimentem a fiúkhoz, akik épp a lányok nyakába dobálták a havat, élvezve a társaik sikítását. Van egy gyanúm, hogy ki hozhatta a nyakláncot. David, az osztály legmenőbb fiúja. Sokszor mondta már nekem, hogy mennyire csinos vagyok, hogy esetleg nem akarnék-e a barátnője lenni, tavaly Valentin-napkor pedig csokit is kaptam tőle. Azóta is szemmel láthatóan nézeget. Megpróbálok közelebb kerülni hozzá, amennyire csak lehet, persze nem túl feltűnően.

- Sziasztok fiúk! - köszöntem nekik széles vigyorral, majd Gery vissza is intett ugyan csak nagy mosollyal.

- Hogy vagy, Miranda? - jött oda hozzám Rob egy beszélgetésre és egy hógolyó társaságában.

- Ezt nekem szántad, igaz? - Remélem nem.

- Nem éppen... Geryvel csesztetjük a lányokat. Ez éppen Ananak lesz, de ha kéred, odaadom - húzta sunyi vigyorra a száját.

Hirtelen egy adag havat éreztem a kapucnimban. Sóhajtottam egyet, lassan hátra fordultam, eközben kikaptam Rob kezéből a havat.

- Hé, te! Ezt miért csináltad? - kérdezte felháborodva, széttárt kezekkel.

Martin állt mögöttem, mellette pedig Brendon, akik nagyon jóízűen nevettek rajtam. Fogtam a havat, amit Robtól vettem, kettészedtem és mindkettőnek az arcába csaptam.

Az arcukról azonnal lefagyott a mosoly, a szemüvegük teljesen havas lett.

- Kösz, bazd meg! - felelt Brendi szokásához híven, miközben törölgette a szemüvegjét a pulóverjébe.

- Szívesen, én is köszönöm - vágtam vissza nekik. - Egy-egy az állás! - majd visszafordultam Robhoz. - Bocsi, hogy elvettem. Csak kellett egy kicsit.

- Semmi gond, jól csináltad - úgy röhögött, hogy alig értettem mit mond. - Gratulálok, Mira!

Mira?! Komolyan Mirának hívott?! Tizenkét éve ismerem őket, de még egyszer sem szólított Mirának.

   Becsöngettek, bementünk az első óránkra, fizikára. Egész órán a fiúk mormogtak a leghátsó padokban.

- Na, mi van Brendi, egy lány pofán dobott? - poénkodott Gery.

- Rohadt vicces vagy, te kis köcsög! - szólt vissza Brendon ugyan csak szokásához híven. - Martin, te is mit röhögsz! Te is kaptál a pofádra eleget!

- Akkor is pofán dobtak, ne szépíts! - folytatta Gery még mindig felhőtlenül jól szórakozva.

- Ne bassz fel agyilag, Gery! Kegyetlenül megbánod! - Repült a radír a fiú felé, majd kis idő múlva az egész tolltartó. Hatalmas csattanás közepette elkezdtek hangosan kuncogni ott hátul. Mrs.Hammer felmordult.

- Mit csináltok ott hátul? - Hátrament, felmérte a terepet. - Aham... Szólni fogok az osztályfőnöknek, ez már nem az első alkalom. Ellenőrzőt kérek!

Brendinek már ebben az évben nagyjából ez volt a hatodik magatartás kettese, Martinnak a második - ugyan attól a tanártól -, Gerynek pedig az első. Persze Alex, Lexa, Rob és én is jól szórakoztunk. Ez a műsor kellett, feldobta az unalmas fizika órát.

   Szünetben nem sokat ettünk, rohantunk ki hógolyózni. A fiúkon megint jót szórakoztunk. Ott nyírták egymást, ahol tudták.

- Te rohadék! Gyere vissza, ne fuss! - kiabált őrülten Brendi Gerynek egy jó adag hóval a kezében, szedte a lábát, hogy utolérje a fiút, aki hátra sem nézett csak röhögött. - Miattad kaptam egy újabb kettest ettől a nyannyertől!

Gery sarokba szorult, kicsit elmérte a távolságot, Brendon pedig alaposan megfürdette. Nem kellett sokat várni, az áldozat is adott egy pár lapáttal a támadója arcának. Már mindketten a földön ütötték egymást mikor csöngettek újra és menni kellett töri témazárót írni. A fiúk még akkor is ordítottak és dobálták egymást.

   Mikor levettem a kabátom megigazítottam a nyakláncom. Lilly rögtön észrevette.

- Oh, ez honnan van? - kérdezte csillogó szemmel. Imádja az ilyeneket.

- Ööömmm... Izé... - hebegtem, miközben a tarkóm vakargattam. - Kaptam karácsonyra a rokonoktól - mondtam ki gyorsan habozás nélkül, majd eliszkoltam a terem felé.

Elliot is éppen akkor jött, alig bírtam megállni a nagy lendületemben, majdnem neki mentem.

- Ennyire szeretnél dogát írni, Mirandám? - kérdezte a macsó fejével. Tuti vörös lehettem, talán még egy ráknál is.

- Annyira nem, de nem tehetek mást - feleltem, miközben teljesen zavarba jöttem. Elliot szeme a nyakékre tévedt majd odanyúlt és felemelte.

- Nagyon szép darab. Hol van a másik fele? Egy barátnő, esetleg egy fiú? - kérdezősködött, majd szépen visszaeresztette a pulóveremre.

- Meg mondom őszintén nem tudom. Egy rejtélyes üzenet keretében kaptam egy titkos kilétű embertől.

- Biztosan nagyon szeret téged. - Mosolyra húzta száját, megvillantotta tökéletes, fehér fogsorát, beletúrt szőke hajába és elindult a terem felé. A fiúk még mindig egymás nyakából szedték ki a havat, öröm volt nézni. 

   Mr. Barker egyszerűen zseniálisan tanít. Szinte mesél, szabályosan isszuk a szavait még így dolgozat írás közben is. Nála jobban senki sem tanít, akit eddig ismertem. Úgy el tudja magyarázni, hogy nem is nagyon kell tanulni otthon. Gyorsan megírtam a dogát, ő pedig azonnal ki is javította.

- Nagyon szép, csak így tovább! - adta vissza a papírt egy ötössel, amin a hatvannégy pont helyett hatvankilenc állt, fogta a naplót és beírta a jegyet. 

   Mikor ennek is vége lett, a banda újra elkezdte szívatni a tagokat.

- Bazd ki, Martin, nekem tuti karó lesz - szólt oda Brendon pajtásának.

- Szerinted nekem nem?! - kérdezett vissza Martin.

- Akkor velem mi van? - szólt bele Gery is.

Mindannyian egy jót nevettek a helyzeten, mikor Brendi megszólalt.

- Te kussolj, Gery, mert meg nem végeztem veled! - indult meg Brendi a szöszi fiú felé, majd leszaladtak a lépcsőn.

Egyszer csak valaki megfogta a vállam hátulról. Megfordultam, hát Rob volt.

- Figyelj, Mira! - szólított megint a "Mira" néven. - Nem lenne kedved ma átjönni, segíteni a háziban?

Sosem kért tőlem ilyet még senki, bár ez tudom, mit takar.

- Vagy írjam meg helyetted? - kérdeztem csípőre tett kézzel, oldalra tolt farral és terpeszbe tett lábbal. Meg persze a gúnyos vigyor sem maradt el.

- Na jó, igen! - válaszolta lehajtott fejjel.

- Akkor kettőre ottvagyok! - vágtam rá gyorsan és elindultam a fiúk után.

Lehet, hogy Rob küldte a nyakláncot és a levelet?